( Részletek Dr. Veres Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök szakdolgogozatából: A gyapjú mint mulcsanyag felhasználási lehetőségei a talajerőgazdálkodásban 7. rész )

A cserépedényes talaj nedvességtartalma leginkább a talaj fizikai féleségétől függ, a gyapjú mulcs takarás segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát és ez a hatás annál jobban érvényesül, minél hosszabb idő telt el az öntözés óta. Az evapotranszspiráció a kisebb vízkapacitású, gyapjú mulccsal takart területeken a víz a növények által jobban hasznosul. Gyapjút pellet formájában a talajba adagolva növeli a gyenge vízmegtartó képességű homok talaj vízkapacitását, amelynek a növénytermesztés szempontjából nagy jelentősége van. A gyapjú pellet a talajban lassan elbomlik, szerves anyaggal és tápanyaggal dúsítva a talajt.

A szabadföldi parcellás kísérletek eredményei egyrészt azt mutatták, hogy a gyapjú mulcs hatása a talaj felszínén jelentkezik leginkább. A gyapjú mulcs takarás csökkenti talaj párolgási veszteségét és a tenyészedényes kísérlet eredményeihez hasonlóan szabadföldön is annál jobban érvényesült ez a hatás, minél több nap telt el az öntözés óta.

A növény hiányában a takart területen egyenletesen magas volt a talajnedvesség, míg a takaratlan területen volt a legmagasabb a párolgási veszteség.

Növény jelenlétében is javult a talaj vízmegőrző képessége a gyapjú mulcs takarás hatására, de a hatás mértéke csökkent. Növény jelenlétében ugyanis evapotranszspirácóval kell számolnunk.

A gyapjú mulccsal takart területen átlagosan nagyobbak voltak a bogyók, több volt a össztermés és a biomassza is, ami a talajnedvesség jobb hasznosulására utal. A takart területeken magasabb a biológiai aktivitás, amely a talajnedvesség különbségekre vezethető vissza. Mind a tenyészedényes mind a szabadföldi parcellás kísérlet során a gyapjú mulcs takarásnak extenzíven öntözött rendszerekben van a legnagyobb jelentősége. A gyapjú mulcs egy könnyen használható, hatékony mulcs anyag, amely egyrészt környezetbarát, mivel lebomlik és mezőgazdasági melléktermék illetve hulladék újrahasznosításával keletkezik, másrészt használatával csökkenteni lehet az öntözővíz felhasznált mennyiségét, az öntözés gyakoriságát, valamint kedvezőbb feltételek (talajnedvesség, talajhőmérséklet) alakulnak ki a növény számra és elkerülhető a gyomosodás is.

Az öntözővíz jobb hasznosulás mellett a talajban lévő tápanyagok is jobban hasznosulnak, illetve a kedvezőbb körülmények a talajlakó mikroorganizmusokra is kedvezőbb hatással vannak, amelynek további pozitív hatásai vannak a talajegészségre és magára a növényre is. Extenzív termesztési körülmények között (csökkentett vízfelhasználás, minimális tápanyag utánpótlás) a paprika növények kiegyensúlyozottan fejlődtek, hiánytünetek, betegségek tünetei és kártevők sem léptek fel, amely a növény jó kondíciójára utal. Intenzíven öntözött és trágyázott körülmények között ugyan magasabb termés eredményeket lehet elérni, viszont a növények is érzékenyebbek lesznek a betegségekre, kártevőkre és a gyomosodás intenzívebbé válik, ezért a fenntartható növénytermesztési rendszerek alapelve mentén javasolt minimális inputigényű termesztéstechnológiát kialakítani. A gyapjú mulcs használata kíváló a csökkentett vegyszer és öntözővíz felhasználást célzó termesztési rendszerbe, mint pl. kiskertekbe, magaságyásokhoz, biokertészetekbe, ahol a termesztési célok mellett a környezeti szempontok is kiemelkedő jelentőségűek.

( Részletek Dr. Veres Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök szakdolgogozatából: A gyapjú mint mulcsanyag felhasználási lehetőségei a talajerőgazdálkodásban 4. rész )

  A talajtakarás közvetlenül vagy közvetve is hatással lehet a talajban élő szervezetek aktivitására és diverzitására^✱. Közvetlen hatás alatt a tápanyag és élettér biztosítását értjük, míg közvetett hatás lehet a megnövekedett talajnedvesség vagy az optimálishoz közeli talajhőmérséklet biztosítása. A víz azért kiemelt szempont, mert ez teszi oldhatóvá a talajásványokból kémiai úton feltárható makro-, mezo- és mikroelemeket, de táplálja a talajban élő talajbióta^✱✱ tagjait is. A víz kulcsszerepét jelzi, hogy a talajok nedvességének a 14%-ról 4%-ra esése esetén a teljes baktériumközösségnek a 80%-a elpusztulhat. A talaj kiszáradásakor pedig a nitrifikálók^✱✱✱ száma csökken a leginkább, amelyeknek akár a 90%-a is elpusztulhat az aszályos időszak következtében. 

 Stresszkörülmények hatására, mint pl: aszály a szimbiotikus kapcsolatok erősödni is tudnak. Például szikes, sós talajon a (20 napos) vízhiány és a nyári erősödő meleg hatására a mikorrhiza gomba^✱✱✱✱ aktivitása növekszik, mivel a növény stresszhelyzetben segítségül hívja ezt a kölcsönösen hasznos együttműködést. Ez a szimbiózis az igény felléptével akár 8 nap alatt is kialakulhat. Brokkoli termesztésben 350g/m² -es és 400g/m² -es sűrűségű kenderrost szőnyeg takarást alkalmazva volt a többi kezeléshez viszonyítva a legnagyobb a talaj nedvességtartalma és ezen kezelések hatására nőtt leginkább a gombák és az sugárgombák populációja, viszont az egyéb baktériumokat tekintve nem volt növekedés. Ne felejtsük el, hogy a talajban élő mikroorganizmusok, illetve a talaj biológiai aktivitása ugyanakkor visszahat a talaj szerkezetére, tápanyagellátó és vízmegtaró képességére. 

  Ezen kívül a talajlakó mikroorganizmusok közvetlenül befolyásolják a növények fittneszét is. A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai egy összefüggő, egymásra ható rendszert alkotnak. A szerves talajtakarás kedvező feltételeket biztosíthat más hasznos szervezetek, mint például az entomopatogén és csigaparazita fonálférgek számára. Azonban a takaróanyagokból kioldódó anyagok ártalmasak lehetnek rájuk. 

 Diólevél, juharlevél és komposzt kivonat ok 5%-os töménységben is 100%-os mortalitást okoztak. A talajtakarás közvetlenül és közvetve is csökkentheti a kártevő populációját mint pl a burgonyabogár esetében. Fűkaszálékkal végzett takarás során a mulcs egyrészt fizikailag gátolta a burgonyabogár fejlődését (szabad talajfelszín elfedése) másrészt a mulcs hatására kialakult alacsonyabb talajhőmérséklet is csökkentette a populációját. A szalmával végzett mulcsozás során is csökkent a takart talajú táblák burgonyabogár népessége, itt feltehetőleg a kevésbé bolygatott, takart környezetben jelen lévő predátor^{✱✱✱✱✱} fajok miatt. 

A talaj szervesanyag-tartalmának a növelése összességében pozitívan befolyásolja az ízeltlábúak egyedszámát és bár a mulcsozás ugyan elősegítheti egyes kártevők lárváinak megtelepedését, a termesztés környezetének megnövekedett heterogenitása azonban megnövelheti a biológiai növényvédelem hatékonyságát. A kártevők jelenléte függhet a mulcs anyagától is. Kevesebb pajor és vetési bagolylepke kártétel jelentkezett lombbal mulcsolt burgonyában, mint a fűvel takart parcellákban, fúrt kártételben viszont, amelyet a talajlakó drótférgek okoznak nem volt különbség. Ezek az eltérések feltehetőleg a kártevők különböző életmódjával magyarázhatók. 

A takarónövények helyes alkalmazása az ökoszisztéma fontos részét képző madarak populációját is befolyásolja. Szántóföldi termesztésben a takarónövény alkalmazása eleinte kedvezőtlenül befolyásolta a madarak egyedszámát, mivel az augusztusban vetett repceállomány sűrűsége miatt a repce a kelő gyomnövényeket jórészt elnyomta, így azok kevésbé tudtak magot érlelni. A nagymértékű talajtakarás következtében a madarak csak olyan helyekre szálltak be, ahol a talajvédő növényállomány valami miatt hiányos volt. A hagyományosan művelt parcellákon az őszi mélyszántásig egy viszonylag alacsony magasságon, mozaikos gyomborítás alakult ki, ami a relatív madár többletet eredményezett. A hagyományos területen végzett szántást követően viszont a talajkímélő művelésmód biztosította az áttelelést a madarak számára, így itt figyeltek meg nagyobb egyedszámot. A repce betárcsázása tavasszal megkésett, így gyakorlatilag az összes fészket elpusztította, ami felhívja a figyelmet a talajvédő növény korai bedolgozásának szükségére. Vadvirágokból álló magkeverék méhek számára fontos, illetve díszítő elem, tehát rekreációs értékkel is bír.

 Összefoglaló táblázat a mulcsanyagok tulajdonságairól 

^✱  diverzitás: sokféleség, szétágazás

^✱✱bióta: egy meghatározott területen, adott idõpontban elõforduló élõlényfajok összessége

^✱✱✱nitrifikáló baktériumok: a talajban élő, az ammóniát nitritté illetve ezt nitráttá oxidáló baktériumok, amelyek a termőföldnek nitrogénellátása szempontjából fontosak

^✱✱✱✱ mikorrhiza gomba: (görögül: gombás gyökér), a gombák és a növények között kialakult szimbiózis egyik formája

^{✱✱✱✱✱} predátor: ragadozó

( Részletek Dr. Veres Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök szakdolgogozatából: A gyapjú mint mulcsanyag felhasználási lehetőségei a talajerőgazdálkodásban 2. rész )

A talajkímélő talajművelési módok között kiemelt jelentősége van a különböző talajtakarási módoknak, melyek talajvédelmi, agrotechnikai, de akár növényegészségügyi szempontból is kedvezőek lehetnek. 

Talajtakarásra  felhasználható anyagok:

• élő növényzet (pl. gyümölcsös sorközbe virágos növények magkeveréke),

•  elhalt növényi maradványok (faapríték, szalma, fűkaszálék, kihúzott gyomok talajra fektetése, lomb, komposzt, stb.), 
• ásványi eredetű anyagok (pl. kőzúzalék), mezőgazdasági melléktermékek (pl: kipréselt szőlőtörköly, a kéregzúzalék) 
• ipari eredetű anyagok (pl. fekete/fehér/átlátszó polietilén fólia, agroszövet, karton papír, biológiailag lebomló fóliák).

 A mulcsművelés és a talajtakarás előnye összetett. A legfontosabbak:

•  a talajnedvesség-veszteségének csökkentése 
• a feltalaj hőgazdálkodásának javítása 
• a csírázás és a korai növényfejlődés elősegítése 
• ezen felül a talaj termékenységének és minőségének, a talaj szénmérlegének fenntartása 
• a mikroorganizmusok enzimatikus aktivitásának serkentése 
• a gyomosodás csökkentése
• a csapadék talajba szivárgásának elősegítése és a talajszerkezet védelme .

Talajtakarás előnyei és hátrányai 

  Amennyiben a technológia ezt lehetővé teszi, ajánlott lebomló anyagokat választani, mivel azok környezetterhelő hatása kisebb és szervesanyaggal is dúsítják a talajt. 

• A lebomló fóliák köztes megoldást jelenthetnek, mivel a hagyományos fóliákhoz hasonló tulajdonságokkal bírnak, de a tenyészidő végén a talajba forgathatóak és biológiailag lebomlanak a gyártás során hozzájuk adott adalékanyagoknak köszönhetően. Alapanyaguk többféle lehet. Általában hő, UV sugárzás és mechanikai hatásra történik a bomlás kívánt idő alatt. 
• A papírt is egyre többen választják, mivel természetes alapanyagú, teljesen lebomló, talajba forgatható, jó gyomelnyomó képességű takaróanyag. A kartonpapíros takarást évelő gyomok visszaszorítására is alkalmazzák úgy, hogy a területet 3 hétig betakarják, 1 hét kitakarják, majd ezt a sorozatot háromszor megismétlik. Ennek a kezelésnek a hatására kimerülnek a gyomok tartalék tápanyag készletei. Fontos, hogy ezt követően már ne történjen talajbolygatás, hogy ne kerüljön a talajfelszínre friss gyommag. A vékonyabb papírral történő takarást főleg palántázáshoz javasolható. A talaj hőmérsékletét csökkenti (a színes papírok is), ezen kívül hátránya, hogy sérülékeny, nem lehet rálépni, így akkora területet célszerű vele takarni, hogy kényelmesen hozzáférjünk a növényekhez. Talajélet aktívabb alatta. 
• Faapríték mulcs hulladék faanyag (pl ágazás esetén) bezúzásával keletkezik, hatása függ a faafajtól, amelyről (kémhatás, szín stb.). 
• Hasonló ehhez a fakéreg mulcs, amely faipari melléktermék, nem élő fáról származik és melynek szintén fafajtól függ a hatása (kémhatás, szín stb.). A fenyőkéreg pl enyhén savas kémhatású, fajtánként 4,8-6,8 közötti pH-val. 
• A mulcsra vágott zöldtrágyanövények (pl: mustár) is ide tartoznak, melyek felületi komposztálódással kiválóan megőrzik a talaj nedvességtartalmát, növelik a talajéletet, szerves anyagban dúsítják és a gyomosságot is kordában tartják, amíg bele nem vetjük vagy ültetjük a kultúrnövényünket.  Pillangósok esetén a talaj nitrogéntartalma is nő, folyamatosan táródik fel a növények bomlása során. 
• Az egyik legismertebb természetes talajtakaró anyag a szalma, amely szintén teljesen lebomló, talajba forgatható, viszont a magas széntartalma miatt kezdetben pentozán hatás léphet fel (a szerves anyag bomlás közben nitrogént von el környezetétől és ez idő alatt a növények tápanyag hiányosak lesznek. Plusz nitrogéntartalmú trágya kijuttatásával kompenzálható), de később nitrogénnel és szerves anyaggal dúsítja a talajt. A talaj hőmérsékletét csökkenti és a talajélet is aktívabb alatta. Az évelő gyomokkal szemben viszont nem olyan hatékony. További előnye, hogy vetett és palántázott kultúrákban is alkalmazható, vastagsága igény szerint változtatható, a tenyészidőszak alatt esetlegesen vékonyodó réteg plusz mennyiségű szalma ráterítésével pótolható, ültetés előtt, vagy után illetve, vetés esetén utólag leteríthető. 
• A fűkaszálék a szalmához hasonló mulcsanyag, de gyorsabban bomlik, használata során mérhetően megnövekszik a talajok nitrogén tartalma. 

Szalmával készítik az ún. mélymulcsos műveléses rendszerhez is a talajtakarást, melyet Gyulai Iván ökológus dolgozott ki . A hagyományos mulcsozás során alkalmazott takaró összetétele a legtöbbször nem felel meg a komposztálódáshoz szükséges feltételeknek, vagyis 

–  nincs meg a takaróban a komposztálódáshoz szükséges 1 nitrogén 35 szén arány, 

– a takaró túl laza, 

– vagy túl tömörödött, 

– túl nedves, 

– vagy túl száraz, 

– és gondok vannak a levegőztetéssel is. 

További gond a takaró csekély vastagsága, amely nem ad elég szervesanyag tömeget ahhoz, hogy a komposztálódás hőtermeléssel járjon. A mélymulcsos módszer nem más mint a talaj felszínen történő komposztálás, ahol nem felfelé növesztünk egy komposztdombot, hanem szélességben és hosszúságban alakítjuk ki a komposztálással egybekötött mélymulcsot. 

  A kirakott takaró maximális  vastagsága az első évben nem lehet több, mint 80 centiméter, és nem lehet kevesebb 50 centiméternél. A takarót ősszel, a fagyok beállta előtt alakítjuk ki, és minden ősszel megújítjuk olyan módon, hogy a takaró vastagságát annyival csökkentjük, amennyi az előző évből keletkezett feltalaj (televény talaj). Ez 50 centiméter vastag takaró esetén általában 1-2 centiméter évente. A takarást addig ismételjük, amíg 25-30 centiméter vastag feltalaj alakul ki, majd amikor ez már kialakult, akkor a helyszínen keletkezett zöld növényi tömeggel takarunk csak. A takaró anyagának meg kell felelnie a komposztálódáshoz szükséges helyes nitrogén szén aránynak (1N:35C). A takaró összetételét a szerint kell megválasztanunk, hogy a nyers és rostos humuszképzők megfelelő keveréke biztosítsa az optimális nitrogén-szén arányt. 

A folyamat lépései: 

1. A talajt nem ássuk fel, és nem szántjuk. 
2. Az évelő gyomok végleges eltávolítása takarásos módszerrel. 

1. Kartondobozok anyagával kell takarni a területet három hétig. Elég a felszínen a gyomokat letaposni, lehengerelni, nem kell eltávolítani.
2.  Egy hét kitakarás után 
3. három hét takarás történik újra, 
4. majd ez ismétlődik addig, amíg a gyomok már nem hajtanak ki a kitakaráskor.
5. Tavasztól nyár közepéig kitart az első kertrészlet takarása, 
6. majd egy másik részletet nyár közepétől, őszig újra betakarhatunk. 
7. Az első takarás helyén már ültethetünk másodveteményeket, 
8. a második kertrészletet pedig a korán érők után kezdhetjük betakarni. 

A gyomtalanítás elhagyható, de hosszabb idővel kell számolnunk, amíg bizonyos gyomok végleg eltűnnek, vagy a gyomosodási nyomás 20% körüli értékre áll be. 

3. A gyomtalanított területeket ősszel le kell takarni 50-60 centiméter mély mulccsal, aminek a rétegrendjét a rendelkezésre álló anyagok függvényében kell kialakítani a fent leírtak szerint. Fontos, hogy a takarás még a fagy beállta előtt megtörténjen. 
4. Tavasszal a mélymulcsba ültető árkok kerülnek kialakításra úgy, hogy egy vasvillával szét kell húzni a mulcsot, de nem egészen a talaj felszínéig. Ezzel a módszerrel gumókat, palántákat, vegetatív módon szaporítandó hajtásokat, gyökereket ültetünk el. A talaj felszínéig hatoló ültető árkok a nagyobb magvak számára alakíthatóak ki, amelyeket a felszínre kell helyezni és mulccsal betakarni kellő mélységben. Az apró magvak számára a mélymulcsból keletkezett komposztot kapával kell összehúzni bakhát formára, és a bakhátak közét visszatölteni a mélymulcsot. A talaj mulccsal történő borítása folyamatos marad az évben! 
5. Ősszel a nyáron leapadt mulcsot fel kell tölteni, amely a komposztálódás miatt átalakult televény talajjá.