Talajtakarás szerepe a környezeti hatásának mérséklésében / Talajtakarás gyomelnyomó hatása

( Részletek Dr. Veres Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök szakdolgogozatából: A gyapjú mint mulcsanyag felhasználási lehetőségei a talajerőgazdálkodásban 3. rész )

  A talajtakarásnak különösen nagy szerepe van a szélsőséges időjárási körülmények hatásainak mérséklésében. A nyári hónapokban gyakran aszályos periódusok jönnek létre, míg a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék részben eróziós károkat okoz, másrészt a nedvesség a növények számára elvész, mert a területről elfolyik. A szárazság hatását szőlőültetvényekben pl. eredményesen lehet csökkenteni a mezőgazdaságban nagy mennyiségben keletkező szalma, kukoricaszár és egyéb mezőgazdasági hulladék (pl. nád) talajtakarásra történő felhasználásával, mivel ezek a természetes anyagok a téli, tavaszi csapadék talajba  történő bejutását fokozzák, csökkentik a vízeróziót és elfolyást, valamint a talaj evaporációt). 

Kalmár, László et al. alapján a mulcshagyásos művelés előnyei és a talajnedvesség megőrzése 55-65% talajborítottságnál érvényesül a legjobban. Fontos azonban megjegyezni, hogy öntözött rendszerekben az öntözés módja és gyakorisága határozza meg elsősorban a talajnedvesség hasznosulását és csak másodlagos a mulcsozás hatása.         

Árasztásos öntözéssel a párolgási veszteség akár 10-40% is lehet. Továbbá az öntözés módja szintén meghatározza, hogy milyen mulcsanyag használható. Chakraborty et al. extenzíven öntözött, különböző mulcsanyaggal (fekete fólia, átlátszó fólia, rizshéj) takart őszi búza parcellákat hasonlított össze igény szerint öntözött takaratlan őszi búza parcellákkal és megállapította, hogy habár minden anyag javította a növények vízellátását, a rizshély takarás biztosította a leginkább megfelelő talajnedvességet és hasonlóan magas termést eredményezett mint az intenzíven öntözött területen. 

A talaj hőmérsékletére eltérő módon hathatnak a különféle takaróanyagok: 

• műanyagból készült fekete agrotextil mulcs a terület fekvésétől függetlenül képes növelni a talaj hőmérsékletét. 
• Növényi maradványok esetében például a gyomnövények kaszálékával, búzaszalmával takart talajokon nyáron alacsonyabb télen magasabb lesz a talaj hőmérséklete. 

A koraiság szempontjából fontos tavasszal a magasabb talajhőmérséklet pl. a szamóca esetében, a burgonya esetlben viszont éppen ellenkezőleg, az alacsonyabb talajhőmérséklet hat kedvezően a gumóképződésre. 

• Egy litvániai kutatás fűrészporral, fűfélék kaszálékával, apróra vágott szalmával, illetve tőzeggel végzett talajtakarások vizsgálatakor megállapították, hogy a vizsgált talajtakaró anyagok egészen a lebomlásukig képesek voltak alacsonyabb szinten tartani a talaj felső rétegének a hőmérsékletét a takaratlan felszínű parcellákhoz képest. 
• Legalacsonyabban a szalmamulcs tartotta a talaj hőmérsékletét. 

Továbbá mindegyik vizsgált talajtakaró anyag jelentős mértékben segítette a talaj nedvességtartalmának megőrzését. A leghatékonyabb talajnedvesség visszatartó talajtakaró anyag a tőzeg volt, bár jelentős mértékben visszafogta a vizsgált szántóföldi növények (Allium cepa L., Beta vulgaris L., Brassica oleracea L., Solanum tuberosum L.) terméshozamát. 

A talajnedvesség hasznosulása több tényező függvénye és az egyes mulcsanyagok között e tekintetében is eltérések lehetnek . 

• Szójában a fólia takarás nagyobb zöldtömeget eredményezett, mivel csökkentette az evaporációt, így több víz maradt a gyökérzónában, de
• a papír mulcs ugyan szintén segítette a talajnedvesség megőrzését, ugyanakkor csökkentette a talaj hőmérsékletét is végül összességében magasabb termésátlagot eredményezett

Talajtakarás gyomelnyomó hatása 

  A gyomok olyan pionír növények, amelyek a leghatékonyabban képesek benépesíteni a csupasz talajfelszínt. A mezőgazdasági művelés hatására létrejött bolygatás teremti meg számukra kedvező feltételeket. Tipikus példa erre a parlagfű, amely esetében is ha magvakat tartalmazó talaj felszínét faaprítékkal 6 cm-es rétegben takarták a csírázásgátlás 100%-os volt . Ökológiai gazdálkodásban termesztett szamócaültetvényekben a szalma és a széna takarás 30-60%-al csökkentette a gyomborítottságot a kontrollhoz képest, és bár az agroszövet gyomelnyomó hatása jobbnak bizonyult, a másik két mulcsanyaggal ellentétben az agroszövet a szerves trágyák kijuttatását nem tette lehetővé. Fűrészporral, fűfélék kaszálékával, apróra vágott szalmával, illetve tőzeggel végzett talajtakarások növényekre és a talajra gyakorolt hatásainak az összehasonlításakor megállapították, hogy az 5–10 cm-es vastagságban végzett talajtakarás mind a négyféle talajtakaró anyagnál képes volt jelentős mértékben visszafogni a gyomosodást; a leghatékonyabbnak az aprított szalmával végzett talajtakarás bizonyult. A friss fűkaszálék viszonylag hamar lebomlott, és csak a vizsgálat elején: tavasszal és nyáron volt képes visszaszorítani a gyomosodást.