Talajtakarás jelentősége a növénytermesztésben / mély mulcsolás és technikája

( Részletek Dr. Veres Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök szakdolgogozatából: A gyapjú mint mulcsanyag felhasználási lehetőségei a talajerőgazdálkodásban 2. rész )

A talajkímélő talajművelési módok között kiemelt jelentősége van a különböző talajtakarási módoknak, melyek talajvédelmi, agrotechnikai, de akár növényegészségügyi szempontból is kedvezőek lehetnek. 

Talajtakarásra  felhasználható anyagok:

• élő növényzet (pl. gyümölcsös sorközbe virágos növények magkeveréke),

•  elhalt növényi maradványok (faapríték, szalma, fűkaszálék, kihúzott gyomok talajra fektetése, lomb, komposzt, stb.), 
• ásványi eredetű anyagok (pl. kőzúzalék), mezőgazdasági melléktermékek (pl: kipréselt szőlőtörköly, a kéregzúzalék) 
• ipari eredetű anyagok (pl. fekete/fehér/átlátszó polietilén fólia, agroszövet, karton papír, biológiailag lebomló fóliák).

 A mulcsművelés és a talajtakarás előnye összetett. A legfontosabbak:

•  a talajnedvesség-veszteségének csökkentése 
• a feltalaj hőgazdálkodásának javítása 
• a csírázás és a korai növényfejlődés elősegítése 
• ezen felül a talaj termékenységének és minőségének, a talaj szénmérlegének fenntartása 
• a mikroorganizmusok enzimatikus aktivitásának serkentése 
• a gyomosodás csökkentése
• a csapadék talajba szivárgásának elősegítése és a talajszerkezet védelme .

Talajtakarás előnyei és hátrányai 

Előnyök	Hátrányok
– Véd az erózió és defláció ellen, azaz a víz és a szél romboló hatása ellen	– Plusz költséget jelenthet
– Emberi és gépi munkavégzés könnyebbé válik, pl. sáros, csúszós talaj kiküszöbölésével	– 25%-al nőhet a tápanyagigény és a vízigény (pl. élő mulcsoknál a konkurencia, vagy holtmulcsoknál a pentozán hatás miatt)
– Talajtömörödés megakadályozásával a porozitás javul	– Mikroklíma párásabb lesz- gombás betegségeknek kedvezhet (pl. gyepesítés esetén)
– Csökken a tápanyag kimosódás	– Csökkenhet a haszonnövény növekedése élő mulcsok esetében
– A csapadék jobban beszivárog, nincs káros mechanikai hatása az pl. az esőcseppeknek	– Egyes takarónövény fajok kártevő gazdanövények lehetnek (fonálféreg, atka stb.)
– Aktívabb talajélet	– Megfelelő ápolás hiányában talajtömörödés léphet fel
– Növelheti a termés mennyiségét és minőségét
– Csökkenhet a kultúrnövény növekedési erélye, ami adott esetben célunk is lehet, nem feltétlen hátrány
– Megváltoztatja a talaj hőmérsékletét (típusától függően emelheti, vagy csökkentheti, igény szerint)

  Amennyiben a technológia ezt lehetővé teszi, ajánlott lebomló anyagokat választani, mivel azok környezetterhelő hatása kisebb és szervesanyaggal is dúsítják a talajt. 

• A lebomló fóliák köztes megoldást jelenthetnek, mivel a hagyományos fóliákhoz hasonló tulajdonságokkal bírnak, de a tenyészidő végén a talajba forgathatóak és biológiailag lebomlanak a gyártás során hozzájuk adott adalékanyagoknak köszönhetően. Alapanyaguk többféle lehet. Általában hő, UV sugárzás és mechanikai hatásra történik a bomlás kívánt idő alatt. 
• A papírt is egyre többen választják, mivel természetes alapanyagú, teljesen lebomló, talajba forgatható, jó gyomelnyomó képességű takaróanyag. A kartonpapíros takarást évelő gyomok visszaszorítására is alkalmazzák úgy, hogy a területet 3 hétig betakarják, 1 hét kitakarják, majd ezt a sorozatot háromszor megismétlik. Ennek a kezelésnek a hatására kimerülnek a gyomok tartalék tápanyag készletei. Fontos, hogy ezt követően már ne történjen talajbolygatás, hogy ne kerüljön a talajfelszínre friss gyommag. A vékonyabb papírral történő takarást főleg palántázáshoz javasolható. A talaj hőmérsékletét csökkenti (a színes papírok is), ezen kívül hátránya, hogy sérülékeny, nem lehet rálépni, így akkora területet célszerű vele takarni, hogy kényelmesen hozzáférjünk a növényekhez. Talajélet aktívabb alatta. 
• Faapríték mulcs hulladék faanyag (pl ágazás esetén) bezúzásával keletkezik, hatása függ a faafajtól, amelyről (kémhatás, szín stb.). 
• Hasonló ehhez a fakéreg mulcs, amely faipari melléktermék, nem élő fáról származik és melynek szintén fafajtól függ a hatása (kémhatás, szín stb.). A fenyőkéreg pl enyhén savas kémhatású, fajtánként 4,8-6,8 közötti pH-val. 
• A mulcsra vágott zöldtrágyanövények (pl: mustár) is ide tartoznak, melyek felületi komposztálódással kiválóan megőrzik a talaj nedvességtartalmát, növelik a talajéletet, szerves anyagban dúsítják és a gyomosságot is kordában tartják, amíg bele nem vetjük vagy ültetjük a kultúrnövényünket.  Pillangósok esetén a talaj nitrogéntartalma is nő, folyamatosan táródik fel a növények bomlása során. 
• Az egyik legismertebb természetes talajtakaró anyag a szalma, amely szintén teljesen lebomló, talajba forgatható, viszont a magas széntartalma miatt kezdetben pentozán hatás léphet fel (a szerves anyag bomlás közben nitrogént von el környezetétől és ez idő alatt a növények tápanyag hiányosak lesznek. Plusz nitrogéntartalmú trágya kijuttatásával kompenzálható), de később nitrogénnel és szerves anyaggal dúsítja a talajt. A talaj hőmérsékletét csökkenti és a talajélet is aktívabb alatta. Az évelő gyomokkal szemben viszont nem olyan hatékony. További előnye, hogy vetett és palántázott kultúrákban is alkalmazható, vastagsága igény szerint változtatható, a tenyészidőszak alatt esetlegesen vékonyodó réteg plusz mennyiségű szalma ráterítésével pótolható, ültetés előtt, vagy után illetve, vetés esetén utólag leteríthető. 
• A fűkaszálék a szalmához hasonló mulcsanyag, de gyorsabban bomlik, használata során mérhetően megnövekszik a talajok nitrogén tartalma. 

Szalmával készítik az ún. mélymulcsos műveléses rendszerhez is a talajtakarást, melyet Gyulai Iván ökológus dolgozott ki . A hagyományos mulcsozás során alkalmazott takaró összetétele a legtöbbször nem felel meg a komposztálódáshoz szükséges feltételeknek, vagyis 

–  nincs meg a takaróban a komposztálódáshoz szükséges 1 nitrogén 35 szén arány, 

– a takaró túl laza, 

– vagy túl tömörödött, 

– túl nedves, 

– vagy túl száraz, 

– és gondok vannak a levegőztetéssel is. 

További gond a takaró csekély vastagsága, amely nem ad elég szervesanyag tömeget ahhoz, hogy a komposztálódás hőtermeléssel járjon. A mélymulcsos módszer nem más mint a talaj felszínen történő komposztálás, ahol nem felfelé növesztünk egy komposztdombot, hanem szélességben és hosszúságban alakítjuk ki a komposztálással egybekötött mélymulcsot. 

  A kirakott takaró maximális  vastagsága az első évben nem lehet több, mint 80 centiméter, és nem lehet kevesebb 50 centiméternél. A takarót ősszel, a fagyok beállta előtt alakítjuk ki, és minden ősszel megújítjuk olyan módon, hogy a takaró vastagságát annyival csökkentjük, amennyi az előző évből keletkezett feltalaj (televény talaj). Ez 50 centiméter vastag takaró esetén általában 1-2 centiméter évente. A takarást addig ismételjük, amíg 25-30 centiméter vastag feltalaj alakul ki, majd amikor ez már kialakult, akkor a helyszínen keletkezett zöld növényi tömeggel takarunk csak. A takaró anyagának meg kell felelnie a komposztálódáshoz szükséges helyes nitrogén szén aránynak (1N:35C). A takaró összetételét a szerint kell megválasztanunk, hogy a nyers és rostos humuszképzők megfelelő keveréke biztosítsa az optimális nitrogén-szén arányt. 

A folyamat lépései: 

1. A talajt nem ássuk fel, és nem szántjuk. 
2. Az évelő gyomok végleges eltávolítása takarásos módszerrel. 

1. Kartondobozok anyagával kell takarni a területet három hétig. Elég a felszínen a gyomokat letaposni, lehengerelni, nem kell eltávolítani.
2.  Egy hét kitakarás után 
3. három hét takarás történik újra, 
4. majd ez ismétlődik addig, amíg a gyomok már nem hajtanak ki a kitakaráskor.
5. Tavasztól nyár közepéig kitart az első kertrészlet takarása, 
6. majd egy másik részletet nyár közepétől, őszig újra betakarhatunk. 
7. Az első takarás helyén már ültethetünk másodveteményeket, 
8. a második kertrészletet pedig a korán érők után kezdhetjük betakarni. 

A gyomtalanítás elhagyható, de hosszabb idővel kell számolnunk, amíg bizonyos gyomok végleg eltűnnek, vagy a gyomosodási nyomás 20% körüli értékre áll be. 

3. A gyomtalanított területeket ősszel le kell takarni 50-60 centiméter mély mulccsal, aminek a rétegrendjét a rendelkezésre álló anyagok függvényében kell kialakítani a fent leírtak szerint. Fontos, hogy a takarás még a fagy beállta előtt megtörténjen. 
4. Tavasszal a mélymulcsba ültető árkok kerülnek kialakításra úgy, hogy egy vasvillával szét kell húzni a mulcsot, de nem egészen a talaj felszínéig. Ezzel a módszerrel gumókat, palántákat, vegetatív módon szaporítandó hajtásokat, gyökereket ültetünk el. A talaj felszínéig hatoló ültető árkok a nagyobb magvak számára alakíthatóak ki, amelyeket a felszínre kell helyezni és mulccsal betakarni kellő mélységben. Az apró magvak számára a mélymulcsból keletkezett komposztot kapával kell összehúzni bakhát formára, és a bakhátak közét visszatölteni a mélymulcsot. A talaj mulccsal történő borítása folyamatos marad az évben! 
5. Ősszel a nyáron leapadt mulcsot fel kell tölteni, amely a komposztálódás miatt átalakult televény talajjá.