Ismertető a mulcsolás fajtáiról

( Részletek Dr. Veres Andrea környezetgazdálkodási agrármérnök szakdolgogozatából: A gyapjú mint mulcsanyag felhasználási lehetőségei a talajerőgazdálkodásban 1. rész )

 A mulcsolás a biológiai talajerőgazdálkodás egyik fontos eleme, de a sikeres alkalmazásához, mint minden eszköz esetében, itt is fontos tisztában lenni azzal, hogy 

• mi a célja a mulcsolásnak, 
• milyenek az adott területen a környezeti és talajadottságok, 
• milyen anyagok állnak rendelkezésre, 
• a termesztett növénynek mik az igényei és milyen termesztési rendszerben kívánjuk alkalmazni a talajtakarást. 

 Az egyes mulcs anyagok tulajdonságai és hatása között ugyanis jelentős különbségek vannak. Talajtakarás történhet:

→ szintetikus anyagokkal (pl: agroszövet), 

→  ásványi anyagokkal (dísz murva), 

→ mezőgazdasági melléktermékekkel (pl. szőlő törköly),   

→  élő növényekkel (pl. takarónövény magkeverés)                                                                                                                    

→ vagy elhalt növényi maradványokkal (pl. komposzt). 

Általában véve a talajtakarástól azt várjuk, hogy csökkenti a gyomosodást, a talaj párolgási veszteségét, kedvezőn befolyásolja a talajhőmérsékletet és megvédi a növényeket a közvetlen talajjal való érintkezéstől. 

A szerves mulcsanyagok használatának további előnye, hogy

–  szerves anyagot is juttat a talajba, amely 

– serkenti a talaj biológiai aktivitását, 

– növeli a talaj pufferkapacitását és vízmegőrző képességét,

– javítja a talajszerkezetet és

– tápanyagot szolgáltat. 

Minden mulcsanyagnak megvan a maga létjogosultsága. Egy szintetikus mulcs (pl. fekete fólia vagy agroszövet) 

• kiváló védelmet biztosít a gyomok ellen, 
• lehetővé teszi a gépesítést, 
• a fekete szín miatt elősegíti a talaj korai felmelegedését és higiénikus környezetet biztosít, 

    !    viszont nem bomlik el, oxigénhiányos környezetet teremt, így használatával 

    !   romlik a talajegészség és 

    !   nagy mennyiségű hulladék is keletkezik. 

   Növényi szármaradványokkal történő talajtakarás, illetve azok helyben komposztálása kézenfekvő és olcsó megoldásnak tűnik, ám pl: a magas szén tartalmú szalma mulcs esetén pentozán hatás léphet fel, azaz a lebomlás folyamata kezdetben vizet és nitrogént von el a talajból, tehát ezt a bomlási folyamatot nitrogén pótlással serkenteni szükséges, illetve a friss fűnyesedékkel vastagon takart kiskerti ágyáson a mulcs helyben komposztálódás helyett berohadhat.  

  A talaj szerkezet javításának a legjobb módja az élő talajtakaró növények alkalmazása ha azonban a vetést követő időszakban elmarad a csapadék, a takarónövény elvonja a vizet a talajból vagy esetleg ki sem kel, így a tervezett nagy zöldtömeg helyett sokszor többet ér egy későn vetett, de jól kelt néhány cm-es takaró növény, melynek a finom szerkezetű gyökérzete átszövi a talajt felső rétegét és megvédi az eróziótól. 

A szintetikus műszálak terjedésével a gyapjú textilipari felhasználása csökkent, ezért napjainkra nehezen kezelhető hulladékká vált, mivel nem éghető és állati melléktermékként speciális kezelést igényel (142/2011/EU rendelet V. melléklet III. fejezet). ,

 A keratin alapú gyapjú azonban természetes eredetű szerves anyag, amely ha kellően nagy felületen érintkezik a talajjal, akkor lebomlik, tehát serkenti a talajéletet valamint a magas nitrogén és kén tartalma miatt értékes tápanyagokat szolgáltat. Szerkezetéből adódóan higroszkópos és jó hőszigetelő anyag is.