A gyapjútakaró hatása a növények fejlődésére a talaj fizikai és biológiai feltételeivel összefüggésben

5.rész

5. Következtetések

  A mulcsozás hatását két hasonló, száraz klímával és hőmérsékletű, paprikatermesztésre alkalmas területen vizsgáltuk. Az eredmények szempontjából nagy jelentősége volt a talajok eltérő víztartó képességének, és megállapítottuk, hogy a víztartó képesség is befolyásolja a szükséges öntözési intenzitást. A legalább közepes víztartó képességű (görög telephely) talajok esetében a gyapjútakarás fenntartható gyakorlat a talaj fizikai és talajbiológiai paramétereinek javítására és a vízgazdálkodás hatékonyabbá tételére. Az alacsony vízkapacitású és alacsony szervesanyag-tartalmú talajokon (szerbiai lelőhely) elkerülhetetlen a gyakori öntözés; ezért a gyapjútakaró alkalmasabb olyan talajú táblákra, amelyek talaja közepes vízkapacitású, illetve olyan extenzív öntözőrendszerekhez, amelyek lehetővé teszik a levegőztetést és a mikrobiológiai aktivitást a növény gyökerében.

  Intenzíven öntözött homoktalajok esetén a gyorsabban lebomló szerves talajtakaró anyagok (pl. szalma) jobban megfelelnek az ilyen körülményeknek, mint a gyapjútalaj. A WM^✸ terméshozamra gyakorolt hatását a talajtakaró vízvisszatartása és a talaj biológiai aktivitásának alakulása, valamint a növény-talaj-mikroba kölcsönhatások magyarázzák. Eredményeink azt mutatják, hogy a β-glükozidáz és a POXC^✸ szintek kiválóan jelzik a mulcsozás hatását és a terméshozamok különbségeit. A talaj fizikai paraméterei mellett a talaj–növény–mikroba kapcsolat monitorozása is nagyon fontos az adott környezeti feltételeknek leginkább megfelelő mulcsanyag kiválasztásához.

✸  WM (Wool Mulch)  – gyapjú mulcs

✸  POXC  – permanganáttal oxidálható aktív szén

Forrás:

https://www.mdpi.com/2223-7747/12/3/684