Mulcsolással az aszály ellen – a különböző mulcsolási technológiák összahasonlítása ( 1.rész)

(fotó: Pixabay)

A klímaváltozás következtében az aszály gyakorisága Európa szerte növekvő tendenciát mutat. Erre a problémára megoldást jelenthetnek a különböző talajtakaró technikák, amelyek segítenek a talajnedvesség és talajbiológiai aktivitás megőrzésében, ezáltal a terméshozam növelésében. Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy a különböző mulcs anyagok hogyan hatnak a talajnedvesség szabályozásán keresztük a talaj mikrobiológiai aktivitására. A kísérleteket két termőhelyen, egy gyenge humusz tartalmú homoktalajon (Királyhalom, Szerbia) és egy nagyobb vízkapacitású vályog talajon (Thesszaloniki, Görögország) állítottuk be 4 ismétlésben paprika növénnyel (Capsicum annuum L.). 

A szerbiai homokos termőhelyen intenzív termesztési és öntözési körülmények között (műtrágya és  vegyszeres növényvédelem, naponta öntözés)

• gyapjúmulcs, 
• agroszövet, 
• szalmamulcs 
• és kontroll kezelésekkel. 

A görögországi homokos vályog termőhelyen extenzív körülmények között (¼ adag lassan oldódó COMPO paradicsomtrágyával és vegyszeres növényvédelem néllkül, 6 naponta öntüzve), ahol a kezelések a következők voltak: 

• gyapjúmulcs növénnyel, 
• gyapjúmulcs növény nélkül, 
• növény mulcs nélkül
• növény és mulcs nélküli kontroll.

 Mértük a terméshozamot, a talajok nedvességtartalmát és biológiai aktivitását (β-glükozidáz aktivitását és aktív széntartalmát). A szerbiai területen a mért termésátlagok és biológiai aktivitás értékek az intenzív tápanyagellátás és öntözés ellenére is elmaradtak a görögországi eredményektől, ami a homok talaj gyengébb vízkapacitásával és tápanyaggazdálkodási képességével magyarázható. A szerbiai homokos talajon a  gyapjúmulcs a többi kezeléshez képest szignifikánsan alacsonyabb β-glükozidáz aktivitást mutatott, amelynek feltehetően az lehetett az oka, hogy a gyapjúmulcs az intenzív öntözés mellett nem tudott kiszáradni, a talaj nem tudott szellőzni, ezáltal az enzim aktivitás csökkent. Mindegyik mulcs kezelés növelte az aktív széntartalmat a takaratlan kontrollhoz képest, a legnagyobb mértékben a szalmamulcs esetében, mivel a szalmának magas a szén tartalma és gyorsan bomlik, a pentozán hatás miatt azonban ez nem vezetett magasabb terméseredményekhez az agroszövethez képest. A gyapjú mulcs esetében is alacsonyabb volt a termés, mert hiába őrizte meg a nedvességet a kontrollhoz képest, a túlöntözés kedvezőtlenül hatott a talaj biológiai aktivitására.

Az extenzíven öntözött és művelt görögországi területen a β-glükozidáz a gyapjúmulccsal takart paprika parcellák esetében szignifikánsan magasabb volt a növény nélküli kontroll területhez képest, és a nem takart paprikával beültetett parcellákhoz képest is. A gyapjú mulccsal takart parcellákon itt magasabb terméseredményeket kaptunk, amely rámutat arra, hogy a vízmegtartás mellett a biológiai aktivitásnak is nagy szerepe van a terméshozamok alakulására. Az egyes mulcsozási módok talajbiológiai aktivitásra gyakorolt hatása a mulcsanyag lebomló képességétől, az öntözés gyakoriságától és a talajok víztartó képességétől is függ.

A teljes cikk angol nyelven a következő linken található:

https://journal.uni-mate.hu/index.php/jcegi/issue/view/339

A kísérletek a cikk a MATE Biológiai talajerőgazdálkodás csapatával együttműködésben készültek